Magasan a legjobb

Azt hiszem ’96-ban a Tabán moziban (a Trainspotting előzeteseként) láttam először a Gyűlölet című klasszikust. Nagyjából azóta van beégve nálam az a rész, amelyben grilleznek (buliznak) a lakótelepi ház tetején. Grill, város, tető. Erre vágytam mindig! Most hétvégén sikerült végre megvalósítani az álmot. Igazán bánhatja, aki itthon volt és mégis kihagyta. Aki pedig biztosra jelezte és úgy nem jött el, az sírjon a képek láttán.


Az esemény legfőbb tanulságai:

• tíz emelet magasan eléggé fúj a szél
• a marhafelsál és a borjúvese-faggyú keverékét a) azonnal meg kell sütni, b) azonnal le kell fagyasztani, más opció nincs
• a kaja mennyisége és a résztvevők száma tudatos tervezéssel soha, csakis véletlenül kerülhet egyensúlyba
• a készen kapható hamburger bucik közül a drágábbal éppen ugyanúgy meg lehet alázni a házilag bekevert húspogácsákat, mint az olcsóval
• nincs mit tenni, előbb-utóbb minden grillezésen előkerül valamilyen Griller (vákuumcsomagolt, agyonfűszerezett, mű csevapcsicsa)

Aki pedig saját készítésű grillkolbászokkal – benne háromféle sajt, darált sertés- és pulykahús, római kömény, só, bors, illetve zöldtea levelek – érkezik egy grillezésre, az egyszerűen a legjobb fej, köszönjük!

Legközelebb szívesen mennénk ugyanígy tetőre, de beljebb a városba. Szólhatnátok, ha van valami jó helyszínetek. Budapesti háztetők, szevasztok!