Lakásétterem @ TV Paprika - 3. rész

Ez már a harmadik adás, hittétek volna? Ez alkalommal először beszólunk a vegáknak, majd megmutatjuk nekik, hogy tudunk mi húsmenteset is, ha nagyon akarunk. Azért be kell vallanunk, sokáig pislogtunk bután egymásra, mielőtt megszületett a végleges menü. Nehezen keveredtünk ki a rántott sajtok, rántott gombák és grillezett zölségek által szegélyezett útvesztőből. És igen, direkt öltöztünk össze!



Muhammara (származási hely: Közel-Kelet, recept: Fűszeres Eszter)

1-2 szelet szikkadt rozskenyér
4 db piros húsú paprika
2 közepesen csípős chili paprika
15 dkg darált dió
4-5 fokhagymagerezd
1 ek jófajta balzsamecet
7-8 ek extraszűz olívaolaj
½ citrom leve
1 ek őrölt római kömény
1 ek cukor
só, frissen őrölt bors

Azt szeretem nagyon ebben a kencében, hogy meghökkentően finom és általában másodpercek alatt elfogy, s a vendégek lebiggyedő szájjal követelik a folytatást. Az összerakása sem túl bonyolult, de azért oda kell figyelni az apró részletekre.

Ott kezdődik, hogy jó húsos paprikákat veszünk a piacon, amikor éppen szezonjuk van nekik. Kicsumázva, félbevágva a fényes felükkel felfelé beletesszük őket a sütőbe és grillezzük, amíg szinte tökfeketére nem ég a héjuk. Akkor kivesszük és lefedve hagyjuk kb. 10 percet pihenni. A héjukat ezután szépen le lehet húzni. Közben a kenyeret felaprítjuk. A paprikák húsát belerakjuk egy edénybe és beledobáljuk a kenyérdarabokat, majd jól összenyomkodjuk őket egymással, nyilván puszta kézzel. A többi hozzávalót is beledobáljuk. (Nagyon figyeljünk rá, nehogy dióhéj maradjon a darált dióban, mert szörnyű érzés a kence falása közben lendületesen ráharapni egy arra kószáló méretes héjdarabra – az ember egész koponyája berezonál tőle, nekem elhihetitek.)

A cuccot jó alaposan összeturmixoljuk – én egyszer át is passzíroztam (épp az előző, dióhéj-kaland miatt), úgy meg aztán egyszerűen tökéletesen homogén lett az állaga. Persze nem kell, ha inkább darabosan szeretitek.

Ennyi, ja és közben folyamatosan lehet kóstolgatni, ízesíteni, csak vigyázzunk el ne fogyjon mire pont elkészülne. (m)


Fokhagymás-joghurtos spenót (Származási hely: Törökország, recept: Chili & Vanilia)

80dkg friss (bébi)spenót
50dkg sűrű joghurt (török, görög, vagy lecsöpögtetett)
6 kis gerezd fokhagyma
extraszűz olívaolaj
só, frissen őrölt bors
pirított fenyőmag
csípős paprika

Na, ez a másik kence ami szintén isteni és a másodpercek törtrésze alatt szokott elfogyni. Én szeretem bébispenótból csinálni, de Zsófi szerint ez is biztos sznobizmus. A lényeg, hogy 2 gerezd apróra vágott fokhagymát olajon melegítünk (érdemes már az elején beledobni a fokhagymát a hideg olajba és együtt melegíteni őket), majd rádobjuk a felszabdalt spenótleveleket. A sok és nagy térfogatú spenótlevél meglepően kevéssé ás kicsivé válik a fonnyasztás során. Nem kell túl sokáig pirítani, amint összesett gyorsan kihűtjük. Ha kihűlt – és tényleg csak akkor, különben szétégetjük a kezünket – alaposan kinyomkodjuk a levét.
A joghurtot a maradék 4 (átnyomott) fokhagymával jól elkeverjük, mehet bele só, bors. Összekeverjük a spenóttal és a tetejét meghintjük a pirított fenyőmaggal (egy jó maréknyi) meg a csípős paprika őrleménnyel (akár el is hagyható). (m)


Indiai sólet (Fűszeres Eszter alapján)

60 dkg csicseriborsó
20 dkg gersli
5 nagy fej hagyma
6 ek kókuszreszelék és két kókusztej konzerv
6 ek ghí
friss gyömbér
4 tk őrölt fahéj
6 tk őrölt kurkuma
6 tk őrölt szegfûbors
2 ek őrölt rómaikömény
2 ek őrölt koriander
8 paradicsom
6 ek méz
4 chili paprika
só

A sóletről valószínűleg senkinek nem jutna eszébe, hogy lehet vega is, de ezt inkább olvassátok el Eszternél. A füstölt libacomb mondjuk minket is megkísértett, de végül maradtunk hűek az eredeti indiai sólet recepthez. A gerslit azonban így is sikerült becsempészni a kelet-európai verzióból. Egyébként pedig, mint minden sóletnél, a lényeg hogy lassú tűzön minél tovább főjenek össze az alapanyagok.

Kezdd előző nap a csicseriborsó beáztatásával, majd folytasd a kókuszos alapanyagok összeöntésével (igazi kókuszdió-reszeléket imitálunk!), piríts ghín (ma nagyon vegák vagyunk!) hagymát, végül öntsd bele a csicseriborsót. Ha nem elég a vize, akkor önts még hozzá, de csak kicsit legyen több, mint ami ellepi. Mehetnek a fűszerek is mind, de első körben hagyj meg kicsit mindenből, hogy később tudj még erősíteni rajtuk. Mehet a paradicsom is az elején. Figyeld folyamatosan a csicseriborsó keménységét, amikor már alakul, mehet a gersli is, ez utóbbit ne főzd szét! Ekkor még lehet ízesíteni (mi tűzokádó verziót csináltunk), a mézet és a gyömbért viszont csak a vége felé rakd bele. (t)


Céklás csokis süti

1 ¾ pohár liszt
1 ½ teak szódabikarbóna
1 csipet só
1 ½ pohár cukor
3 db tojás
½ pohár olaj
1 ½ pohár reszelt cékla
1 tábla keserű csoki
1 cs vaniliás cukor

Tudom, menjek anyámba a másfél pohárnyi adagokkal, meg a kilenc és feledik emeletekkel, de ha valakinek van otthon mérőpohara, nem olyan bonyolult. Annyi időm pedig sosem volt - vagy türelmem, vagy lélekjelenlétem - hogy egyszer készítés közben átváltsam dekagrammokra a mennyiségeket. Tehát egy pohár = kb. 250 ml.

Elsőre talán bizarrnak hat a csoki -cékla párosítás, de ez egyike azoknak a recepteknek, amiben még sosem csalatkoztam, mindig jól sikerül, és mindig jó lehet vele villantani. Tényleg jó, na. Azok is azt mondták, akik elősre finnyogtak a neve hallatán (vegyük csak példának Tomit és Marcit)

Legeslegelőször tedd fel főni a céklát, héjastul vízben. Ha már puha, vedd ki, és még melegében pucold meg, ha egy kicsit kihűlt reszeld le (kis luku reszelőn). Itt érdemes gumikesztyűt húzni, ha csak nem akarod, hogy kb egy hétig vörösek legyenek az ujjaid, és a körömágyad. Ha ezzel megvagy vízgőz felett (mondjuk két lábos egymáson, az alsóban, a nagyobban víz van, a felette lévőben a csoki) olvaszd fel a csokit. Egy kisebb tálban keverd össze a lisztet, a sót és a szódabikarbónát. Egy másikba, egy nagyobba - mert végül majd ebbe kerül minden egyben - tedd a tojásokat, a cukrot és az olajat, és elektromos habverővel verd fel, add hozzá a céklát, a csokit és a vaníliás cukrot, majd keverd bele a lisztes cuccot.

Egy kivajazott, kilisztezett tepsibe öntsd bele az egészet (nagy tudomány felmérni, hogy mekkora tepsi kell, hogy se ne legyen túl vékony, se túl vastag a süti). Tedd sütőbe 150 fokon, 25-30 percig. Lehet kockára vágni, vagy kör alakú formával hengereket mintázni belőle (mondjuk akkor a leeső darabkákat meg kell ennie valakinek... ). Mehet rá porcukor, de még jobb, ha felvesz tejszínt, minimál porcukorral, és az megy mellé. Ezt csináltuk a sajtótájékoztatóra is, szerintem eléggé bejött.

A receptet Kaldeneker Györgyől nyúltam. (zs)