Néhány éve egy közös nyaraláson figyeltünk fel arra, hogy a társaságból mindig mi hárman kelünk fel másnaposan piacozni, mi vagyunk a legvidámabbak könyékig koszosan, tintahalbelezés közben, és a grill-sütő körül is mi rakunk rendet az éhenkórász barátaink után. Hamar be kellett látnunk, mi erre születtünk.
Törtük a fejünket, hogyan tovább, hiszen tőke és vendéglátós tapasztalat híján a lelkesedésünk édeskevés. Aztán rádöbbentünk a megoldásra: miért ne játszhatnánk éttermeset otthon!? Innen egyenes út vezetett Zsófi konyhájába, ahol nem kevés civakodás és bénázás árán összehoztuk életünk első háromfogásos vacsoráját. A vendégek túlélték, sőt, ajánlottak minket másoknak is. Így szépen lassan kiforrta magát a dolog, mostanra van már kedvenc hentesünk, halasunk és borkereskedőnk is, a vendégek pedig rendszerint pár óra leforgása alatt lefoglalják a szabad helyeket.
És hogy miért csináljuk? Meg akarjuk mutatni, hogy a vendéglátás nem csak a jól megszokott formákban működhet. Szerintünk ez a műfaj egy otthoni baráti ebéd és egy többfogásos éttermi vacsora között áll félúton. Nem vagyunk profik, de igyekszünk odafigyelni az alapanyagokra, a technológiára és a tálalásra is. A célunk, hogy a vendégeink ne egyszerűen teletömjék a hasukat, hanem legyen lehetőségük közelebb kerülni egymáshoz, az ételekhez és az ételek készítőihez is.
